Hallgató:
Popper péter valamelyik előadásában említette Buddhát. Kiment a tanítványaival döglött állatokat nézni, hogy megmutassa mindenben van valami szép. Miközben a tanítványai fújoztak és szörnyűködtek Buddha így szólt:
– Nézzétek milyen szép fehérek a fogai.
Válasz
Én mindig nagyon örülök, amikor a Buddha kiegyensúlyozottsága mindenféle anekdotákban legalább emberekben érdeklődést kelt a kiegyensúlyozottság iránt. Ugyanakkor ezt széjjel kell pontosítanom, mert a közszájon forgó buddhás sztoriknak a 80%-át a Buddha a büdös életben nem mondta (de mondhatta volna, és utána hozzátesz még valamit, mindjárt elmondom):
Ez egy iszlám-keresztény világban elterjedt kis történet, kutyával van, meg fehér fogakkal meg Jézussal.
A Buddha beszédeit a Páli kánon tartalmazza, és számos HASONLÓ és hasonló szándékú mindenféle indiai, Sri Lanka-i, Vietnami és egyéb szöveg született, valamint 0-500 között szerzetesek kicsit túl szorgalmasak voltak. De alapvetően Sri Lankán valami évtizedekig vették a fáradságot, hogy a kb. MÍNUSZ (Kr.e.) 400-tól Kr.e. 20-ig a Buddha gondolatait szerzetesek ezrei kántálták fejből és adták tovább közösségről közösségre, és kb. mint Isaac Asimov Alapítványában, a Sri Lankaiak a háborús időkben rettentek meg, hogy mind kihalnak és a tudás is elvész, ezért valami 20 éven keresztül szedték össze a Páli kánon leírt formáját, ami a legrégebbi írásban fennaradt gondolati gyűjteménye annak, amit a Buddha tanított. Ami ebben van, azt mondta a Buddha.
És akkor a „mindenben van valami szép”: a szépségről ha a Dhamma megszólal, akkor azonnal hozzátenné, hogy és mindenben van valami csúnya. Ott állna az is, hogy a yoniso manasikāra azaz a helyes forrásból származó bölcsesség az szabadulást jelent a szépségtől és a hibától (free from the beauty and the fault). Ez az egyik szuttában (Satipaṭṭhāna Sutta, 28 perc alatt meg lehet hallgatni de pár hónapig elvagy vele) ki van fejtve, bár ez a Nyakaponika Thera XX. századi fordítása, hogy mi a különbség asszem a „puszta figyelem” és a „tiszta tudat” között, vagy az éberség megalapozása és a bölcsesség között. Ennek valahol oldalágán van említve hogy a szépséget attól még detektálod, és az helyes, nem vak vagy rá, csak nem ragad el, nem ragaszkodsz hozzá, ÉPPEN ÚGY, ahogy a taszítóhoz sem.
A bomló test fölötti szemlélődés pedg éppen nem az averziót igyekszik a szépséggel kiegyensúlyozni, hanem a vágyakozást igyekszik a semlegességgel csillapítani: minden testben amit látható az már kb eleve halott (haj, szőrzet, külső bőrfelület, fogak, köröm), és belül mindenki egyforma, 32 belső testrész és folyadék lakja, és qrva undorító, és akkor talán a delikvens kevésbé vonzódik hozzá, nálam spec nem vált be, továbbra is elég jónak tűnik a bőr meg a fogak is, ezért sem ez az utolsó újjászületésem, és bár a Buddha szerint értelmetlen ezen merengeni, világos hogy nem fogok megvilágosodni ebben az életben. Szóval ha rothadó testek, akkor inkább a „mindenkiben van valami ronda” a fókusz, nem a szép.
De még így is ez a fenti félmondat a fogakról az upekkhára / equinimityre, azaz a „felülemelkedett egykedvűségre” terel, ami amúgy helyes/üdvös/ügyes. Néha úgy fogalmaz a Buddha, hogy „ügyes tulajdonság” (skillful, kusala). Mint amikor a svédszekrényen átugrasz tesin, ügyes, hehe.
De lehet, hogy bármit rosszul tudok, mert ezek már a saját ráébredéseim, de éppen ez a feladat, hogy magad jöjjél rá. Elmagyarázni pazarlás – arra ösztökélni, hogy mást rávegyél a saját ráébredéseire, az nem pazarlás. Amikor ilyen gondolataimnak a Buddha igazságában megtalálom a helyét, akkor megnyugszom. Ha meg mást találok, mint amire számtottam, akkor még 1 évig gondolkodom rajta, hátha nem úgy van. És ha még akkor sem egyezik, akkor megnézem hogy lesz igaz az én igazságom a Buddha igazságán belül (alatt!), és akkor megértem, amit első nap is megérthettem volna.
Mondom ezt úgy, hogy full idegbe’ vagyok a Habony zakóján, tehát nem kell elhinni. De mérges és szándékosan tudatlan dolog pár ember részéről Jézussal és a Buddhával szemben is az az attitűd, hogy amint valaki hirtelen nem tökéletes, akkor azonnal annulálják a törekvésének az érvényességét. Mert úgy kényelmes, úgy nekik sem kell igyekezniük.
Azért írtam ennyit, mert hallgató érdeklődése megérdemli, meg mert én tényleg igyekszem odafigyelni, hogy mire hívta fel a figyelmet a Buddha, még ha nem is tudom utánozni. Aminek amúgy nem is kell sikerülnie ugye, még ő is meglépett éjszaka a RózsadoNbról az újszülött gyerekét és feleséget otthagyva, mint minden rendes taxis. Ettől még kb. 5 évvel később megvilágosodott, és tényleg meg, és úgy látta a dolgokat, ahogyan a dolgok vannak. És senki másra nem érdemes annyira hallgatni, mint arra, amit a szerzetesekbe igyekezett beletáplálni. Plusz sikerült is neki, mert még 400 évvel később is fejből tudták. Állítólag. De abban sem az az érdekes, hogy ki tudja jobban eredeti nyelven, meg ki hány könyvet olvasott, hány ezer órán át szerzett ismereteket. Hanem hogy a kb. 50 tételben összefoglalható alapvető szemléletmódot mennyire igyekszik minden pillanatban megvalósítani, és amikor nem, akkor tud-e róla, és szándékában áll-e azon változtatni. A változtatás módja pedig ott áll a Négy helyes erőfeszítésben, amit ha bármilyen mérnök elolvas, csak annyit mond rá, hogy ja, 100% lefedi a megoldást, valid, magától értetődő, mi volt egyáltalán a kérdés, mi ebben a bölcsesség. De nem véletlen, hogy mégis erőfeszítés a neve, mert nem tudni kell róla, hanem megpróbálni megvalósítani. Fehér fogakkal, vagy anélkül.