Pszichedelikus playlist (O) (mp3, 340MB)
Először is beszélj a barátaiddal, hogy hogyan érdemes pszichedelikus meditációban zenéket hallgatni, és ha jól vagy, ülj le 2-3-an olyanokkal, akik szeretnek téged. Nyugalomban, nem bezabálva. Ha nem is azonnal, de az első 45 perc után, ha befészkelődtél, csukd be a szemed, és lehetőleg az azt követő 3 órában ne nyisd ki, és ne szólalj meg. Ne fázzon a lábad, ne járkálj vécére. Ha az ujjad hegyét sem mozdítod, és egyre inkább a fejedben érzed magad, az is segít, ha ásítozol, vagy a füledben egyenlítesz, az is jó, van, aki a légzésére figyel, vagy számára bevált meditációs prÁktikát alkalmaz – ennek megfelelően ülhetsz, fekhetsz. Ami pedig a zenéket illeti: Az első 40-45 perc csak bevezető, amíg elcsendesedsz, kinevetgéled magad. A következő 80 nagy tereket, mélyre ásást, néhány félelmetes érzést, és kicsinysége set igyekszik létrehozni, lassan menetelő filmzenék, szólisták és mindenféle pojácáskodás nélkül, lelkileg nyitnak meg. Utána 45 percig klasszikus zenék. Nem sok, évekig ezzel szórakoztunk, Górecki, Csajkovszkij, Bach, Sosztakovics ki lett vezetve, Fauré, Chopin, Rachmaninov, Albinoni, Satie maradt. Ezek lelkileg ÉS szellemileg igyekeznek hozzád tenni, vezetnek, akár szórakoztatnak. Lehetnek gondolatébresztők, szomorúak, de némelyiket ki is nevetheted a banalitása, vagy túlvállalásai miatt. Minden reakció érvényes, csak ne akard megbeszélni a vége előtt, ne zavard a többi csendben ülőt. Végül kb. az utolsó 60 perc azt hiszem, a giccs jegyében telik. Egy világutazás Indiával, Japánnal, Dél-Afrikával, Amerikával, a Közel-Kelettel, a playlist elején tapasztalható, hivalkodástól mentes nagy tereket építő zenék után ide élet és túldíszítettség költözik, míg végül a giccskoronát avagy csúcsdíszt Ennio Morricone teszi fel a katedrális tetejére. Három év alatt 12x utaztam körbe a világot, és ez hozzá a hajóm. Lenne vele több célom is, de egyelőre nem lehet. Mindennek funkciója van, az egyszerűséget és összetettséget, nyugalmat és félelmet, esztétikumot és ordenáréságot, az otrombát és a törékenyet, az alázatosan szolgálót és a csak magáról beszélőt, az élettelen zaját és az élő által kiadott neszt, mindenfélét hallasz, mire végzel. Nem olyan alapon válogattuk össze évek alatt, hogy ezt szeretem, ezt meg nem, vagy ajánlanám, vagy bármi. Hanem kifejezetten építkezni hivatottak benned, amelyik alkalmas volt rá, az maradt, amelyik nem, vagy túl sok időt vett el a saját blokkjában, az ment. Érthető szöveg nincs benne, minden emberi hang valamilyen egzotikus, nem dalszöveg szándékú félmondat, az is csak az utolsó órában. Ez egy belső utazást segítő zenei építmény, ha úgy tetszik, hajó. Rajtam nagyon sokat segített, és sokadszorra is kicsomagol. És ha fegyelmezetten es tisztelettel fogadod a belsődből jövő tanítást, akkor egy jobb állapotban csomagolódsz vissza, kevesebb félelemmel, kevesebb gyűlölettel, több szeretettel mások felé – de ha mániáid, pszichotikus gondolataid, skizofréniád van, akkor ne vágyj ide még a zenék szintjén sem, akkor a te feladatod nem ide ellátogatni, hanem innen visszajönni. Bizalommal, de ésszel legyél. (O)
Soultrip Cosmic Wednesday (psybient mix, Youtube)
Ha még maradna benned chillezhetnék, akkor ez kiváló, de elég kellemetlen tud lenni, amikor az elején benéz a fejedbe egy ilyen szörnyhang, és azt mondja hogy I must not fear – de jó is lehet.
John Frusciante – The Empyrean (Spotify)
Frusciante kétszer is elhagyta a Red Hot Chili Pepperst, egyszer 1992-ben, egyszer pedig 2009-ben, tíz évre. Ezt a szólóalbumot 2009-ben készítette. (R)
Önkényes Mérvadó Pool Playlist (Spotify)
Az élő műsor blokkjai között hallható zenéknek valószínűleg a fele tetszik, fele nem – mindenesetre nagyjából Robi, Oszi, Zoli és Bulcsu dobálták össze azokat a számokat, amiknek a körében jól érzik magukat – ebből 2-300db rajta van ezen a listán. (R, O, Z, B)