HÉ, MR. HÓEMBER, NE HÓGOLYÓZZ A SZÍVEMMEL!
HÉ, MR. HÓEMBER, MONDD EL, HOGY MIT HOZ A DECEMBER!
HÉ, MR. HÓEMBER, VALAHOL ÚTNAK INDUL EGY KISEMBER.
HÉ, MISZTER HÓEMBER, MA ÉJJEL A SZERETET ÜNNEPEL.
Már nem vagyunk egyedül, baby! Valaki lépked a hajnali havon.
Holnapra ide fog érni. Nyúzza a szívem, de szótlanul hagyom.
Csak nézem a szemedet némán, s összebújunk a csillagok alatt.
Még nem tudod, még nem tudom, hogy kit takar ez a pillanat.
A hóember is ember, és elakad a szava,
mert ráköszönt már nemegyszer a nagy december hava.
De nem volt eddig soha ilyen meleg ez a hideg,
mint pár hónapja, amióta sztereó a szíved.
Már nem egyedül döngeti a pulzusod a dobot,
egy icipici kalapács a bőröd alatt kopog.
Olyan boldog az életem, mióta
tudom, hogy átmegyünk trióba!
