Ha felkérnek bennünket, hogy tartsunk beszédet mondjuk 1500 ember halála után, és életükről megemlékezzünk, akkor helyes-e eldemózni ugyanazt a gyászt, amit a valódi hozzátartozók éreztek? Mit fogunk majd akkor eljátszani, ha személyes gyászunk lesz, ha ellőttük a színészkedést az együttérzésben? De ha nem szórjuk meg pátosszal a mondandónkat, akkor nem köpködnek-e meg ott helyben? Mi lehet a helyes választás?
